Két rosszul sikerült hétvége után, szombaton a Mátészalka csapatát vártuk a harmadik fordulóban. Az előjelek azt mutatták, hogy kiegyenlített lesz a mérkőzés, mivel közel álltak a tabellán egymáshoz a csapatok. A hazai pálya azonban teljes mértékben mellettünk szólt, a mi oldalunkra fordította a párharcot.
Egy az eddigiektől jelentősen eltérő kezdő csapattal indultunk neki a mérkőzésnek. Ennek már az első perctől megvolt az eredménye. Nagyon jó játékot láthatott a nagyérdemű. Támadásaink az eddiginél nagyobb számban sikerültek, védekezésünk hasonlóan jó volt, mint eddig. A mátészalkaiak nem tudtak ellenállni a csapatunk. Már a félidőben biztos előnnyel fordultunk. 20-13-ra vezettünk a szünetben.
A második félidő is hasonlóan jól indult a mi szempontunkból. Továbbra is jól összejöttek a figuráink, jól sültek el a lövéseink. Szinte biztosnak tűnt, hogy nagy különbséggel verjük meg a Szalkát, ám egy kissé megtorpant a játékunk. Védekezésben nem sikerült annyira megnehezítenünk az ellenfelünk dolgát, támadásinkat jobban meg tudták szűrni. Azt láthattuk, hogy a kilencgólos különbség egyre jobban kezd eltűnni, és egyre inkább szorossá válik a mérkőzés. Ám, az addig megszerzett előny, adott egy olyan magabiztosságot a fiúknak, hogy nem adták ki a mérkőzést a kezükből. Végül a nagy különbségből három gól maradt, 37-34-re győztünk.

Kiss Béla: Szép volt. A jó kezdőcsapat választással sikerült egy olyan előnyt szerezni, ami lehetővé tette mindenki számára a pályára lépést. Ebből következett, hogy mindenki hozzá tudta tenni a maga dolgát a sikerhez. Amíg az eredmény azt mutatta, hogy főlényesen vezetünk mindent úgy csináltak a fiúk, ahogy azt megbeszéltük. A cserék után kicsit bizonytalanabbak lettünk, sok egy-egy elleni párharccal próbálkoztunk, ami nem a mi malmunkra hajtotta a vizet. A motiváció, és a hit hogy az eddig befektetett munka meghozza a sikért, túllendített bennünket a hullámvölgyön, és behúztuk a meccset.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.