Mikor kezdtél el kézilabdázni?

Harmadik osztályos koromban kezdtem el, és azóta egy év kivételével folyamatosan csinálom.

Milyen indíttatásból kezdted el ezt a sportot?

Akkoriban a BMSE edzője édesapám, Kovács Zoltán volt. Nagyon sokat jártunk vele edzésre, igaz akkor még csak a szertárban játszani, bohóckodni. Ez után itt ragadtunk. Nem mondta édesapám, hogy ezt válasszam, de mégis egyértelmű volt, hogy e mellett döntök.

Más sportággal próbálkoztál?

Hobbi szinten fociztam az általános iskolában. Ez igazából csak azért volt, hogy kilegyen a csapat. Voltam egy-két úszóedzésen is, de ez nagyon nem tetszett, mert túl hideg volt a víz. Egyszer karate edzésen is voltam, de az sem fogott meg. Másra lehetőség se nagyon volt. Az atlétika érdekelt volna még, de arra sem volt lehetőség.

Testvéreddel, Ferivel idéntől újra együtt játszol, miben lesz más így játszani? Jelent e valami pluszt ez számodra?

A játékomban változást nem fog jelenteni, viszont jó érzés lesz, hogy vele lehetek a pályán. Az egymásért való hajtás biztos még erősebb lesz. Nagyon jó, hogy közösen tudjuk elérni a céljainkat, és szerintem húzni fogjuk egymást.

Eddigi pályafutásod során melyik időszakra emlékszel vissza legszívesebben?

Nagyon sok szép emlékem van. Nagyon nehéz kiválasztani. Talán az az ifista időszakom, amikor a két Zoltán (Győrfi és Kovács) vezetésével egy nagyon erős csapatmorál volt. Nagyon együtt volt a csapat mind pályán, mind a pályán kívül. De ezen kívül nagyon szívesen gondolok vissza az általános iskolai bajnokságokra, a mostani felnőtt időszakra. A tavalyi, tavalyelőtti év is emlékezetes volt számomra.

Egy-két meccset ki tudnál emelni?

Van több olyan meccs is, amire nagyon szép emlékekkel gondolok vissza. Haladjunk időrendben. Törökszentmiklós ellen a diákolimpiai elődöntő, ahol hosszabbítás után egy góllal estünk ki. A következő Kiskunmajsa elleni mérkőzés, ahol nyolc-kilenc góllal is vezetett az ellenfél, de a végén sikerült kiegyenlíteni, és egy szélső fut kontrából sikerült belőnöm a győztes gólt is. Az akkori bajnokcsapatot sikerült így megverni. Végül pedig a felnőtt meccsek. A Tiszavasvárival játszott hazai meccsek, ahol igazán csapatként küzdve vertük meg őket hazai pályán. A Kisvárda meccs, amikor tizenöt góllal nyertünk.

Minek a következménye volt a tavalyi sikersorozat?

A legnagyobb okát abban láttam, hogy a bajnokság elején elindultunk egy úton. Ezután jöttek a meccsek, jöttek a pontok, folyamatosan jól tudtunk teljesíteni. Elhittük magunkról, hogy meg tudjuk mi csinálni, el tudjuk érni a dobogót. Ez egy álomnak tűnt, de a csapat összetartása, és szellemi ereje valóra tudta váltani ezt az álmot. Az edzéslátogatottságunk, és az edzésmunkánk is nagyon jó volt, valamint még azt tudnám kiemelni, hogy soha nem adtuk fel, még a nehéz meccseken is küzdöttünk a pontokért.

Mi kellett ahhoz, hogy a csapat húzóemberévé válj?

Nagyon nehéz ezt elmondani. Nem gondoltam volna, év elején, hogy ennyi gólt fogok szerezni, azt pedig főleg nem, hogy negyedik leszek a házi góllövő listán. Ebben az volt benne, hogy mindig arra koncentráltam, hogy azt csináljam, ami a dolgom. A szezon elején hol jobban, hol kevésbé ment a játék, de aztán egyre jobban belelendültem. Ennek köszönhetően jobban számítottak rám a társak, több figura lett rám kihegyezve, és én ebben látom a sikerem titkát.

Milyen eredményt vársz a mostani szezontól?

Nagyon megerősödött a bajnokság. Szinte az összes csapat erősíteni tudott, míg mi egy kicsit gyengültünk is. Nem tudom, hogy mit várhatok. Nem akarok semmit elkiabálni, leírni magunkat meg főleg nem. A bronzérem nagyon irreálisnak tűnik az erőviszonyokat nézve, de aztán majd meglátjuk. Minden meccsen a maximumot kell nyújtani, és akkor még bármi kisülhet belőle.

Kitől vársz kiemelkedő teljesítményt a szezonban?

Senkit nem tudok így kiemelni. Szerintem csapatként fogunk meccseket nyerni, nem egyénenként, nem egyéni húzás miatt. Egy-egy mérkőzésen úgyis ki fog emelkedni valaki, de szinte minden meccsen más lesz az.

Hogyan tudnád leírni az öltözői hangulatot? Mit csináltok egy edzés után, vagy egy mérkőzés előtt?

Változatosnak mondható. Általában nagyon vidám a hangulatunk, főleg ha egy két sört legurítunk. Pénteken általában tovább maradunk, többet beszélgetünk. Nagyon sok nevetés jellemzi az edzés utáni öltözőt, de néha azért komoly dolgokról is beszélünk. Megvannak a kellő szivatások is, de senki nem lépi túl a határt. Mérkőzések előtt inkább a koncentrálás, a meccsre hangolódás van az öltözőben, de azért olyankor is elhangzik egy-egy poén.

Mi a véleményed a sokak által legjobbnak tartott szurkolótáborról?

Ebben igaza van az előttem szólóknak. Idegenben is próbálnak egyre többen lenni, és ott is buzdítani a csapatot. Ami óriási különbség más szurkolókhoz képest, hogy a mieink bennünket bíztatnak, nem másokat szidnak. A játékvezetőt azért ők is megszólják rossz döntéseknél, de nem csak ebből áll a meccs. Inkább az az első, hogy nekünk szurkoljanak, bennünket hajtsanak a győzelem felé. Nagyszerű érzés így pályára lépni. Leírhatatlan érzés két-háromszáz ember előtt játszani, akik kitartanak mindig a csapat mellett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.