Hírek : Interjú Csuha Palival |
Interjú Csuha Palival
Z.K. 2013.03.01. 14:30
A második interjú alanyom a rettentő sokat dolgozó kapustehetség, a junior csapat egyik erőssége, Csuha Pál.
Mikor kezdtél el kézilabdázni?
Körülbelül 11 éves koromban. Szerintem ez egy kicsit késői időpont.
Egyből kézilabdázni kezdtél vagy kipróbáltál mást is?
Nem szeretem a focit, és más labdajátékokat se igazán! Csak a kézilabda ami számításba jöhetett nálam! Csak egy 1 éves pihenő miatt meg kellett szakítani a szenvedélyemet.
Azt mondják a kapusélet egy külön világ. Miért döntöttél amellett, hogy te ebbe a világba lépsz be?
Igen egy teljesen más világ! Semmiben sem hasonlít a mezőnyjátékosokéhoz.
Biztosra nem tudom. Én azt mondtam, az akarok lenni. És bár már kapus vagyok, de még változni akarok: egy nagyon jó kapus szeretnék lenni! Ha jobban visszaemlékszem, azért mert nem akartam "össze-vissza" szaladgálni! Na és persze kapusból nincs sok, jó kapusból meg pláne!
Van-e esetleg példaképed? Vagy egy teljesen külön egyéniség akarsz lenni, nem akarsz senkit utánozni?
Persze hogy van példaképem! Az egyik Dejan Peric, a magyar kapusok közül pedig a Fazekas Nándi! Igazából mindig figyelem a kapusok mozgását, védési stílusát. Ennek ellenére próbálok egy saját stílust kialakítani, sok kapusmozgást ötvözve.
Ki tudnál emelni egy olyan meccset az eddigi meccseid közül, amire nagyon szívesen emlékszel vissza? Miért emlékszel rá szívesen vissza?
A tavalyi Bőcs ellenei hazai meccs. A második félidőben úgy álltam be, hogy kérdeztem az edzőnket, hogy én megyek e és azt mondta: „nem, vagyis mégis te mész!” Ekkor elég jól ment a védés, és még anyukámnak is emlegették a boltban, hogy milyen „jól védett Pali”. Ez egy fantasztikus érzés volt.
Ki, vagy kik voltak rád legnagyobb hatással? /edző, játékostárs, ellenfél, család/
Legfőképp a legjobb barátomnak köszönhetem, hogy újra kézizek. Amikor a térdem megsérült. azt mondtam: én már nem akarok tovább játszani. Ő bíztatott, hogy térjek vissza. Szinte ez jelenti az életemet! Csapaton belül is vannak emberek, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Valamint most az OSB bajnokság is nagyon inspirál engem.
Mennyire nehéz összeegyeztetni a heti programjaidat? Iskola, OSB edzések, junior edzések, tanulás, család barátok?
Őszintén? Nagyon nehéz! Hétfőn és kedden 2 edzés, szerdán is van egy csütörtökön pedig a serdülőkkel játszunk, végül pénteken még egy edzés. Hétvégén még egy junior mérkőzés is így pihenni egy napom marad. A családdal tudok beszélgetni az edzések előtt és után, de a tanulásra nem mindig jut elég idő. Idén még sűrűbb lett a programom, hiszen kapusedzéseink is lettek, amelyek még több időmet lekötik.
Az őszi szezon nem kezdődött jól, de egyre jobban belelendült a csapat. Hogyan látod a junior téli felkészülését?
A nyári alapozáshoz képest fényévekkel jobbak vagyunk! Sajnos a nyáron a srácok hozzáállása nem volt a legjobb, elég alacsony volt az edzéslátogatottság. Most télen azonban mindenki rendesen végezte dolgát! Mi kapusok is sikeresebben tudtunk készülni, hiszen Maróthy György személyében egy kapusedző segítette a munkánkat.
Látsz esélyt az előrelépésre?
Mindenféleképp látok! Ha nem látnák nem is lennék igazi játékos. A sikerhez még több szív és még több gyakorlás kell!
Hétvégén Nyírbátorba utazik a csapat, milyen eredményre, és mérkőzésre számítasz?
Ha az előző meccset vesszük alapul, akkor semmi jóra nem számítok! De én optimista vagyok! Ha pályára lépek mindenféleképp 100 százalékot kell nyújtanom, vagy még jobbat! De egy-egy jó védekezés nélkül, és bravúrok nélkül nem fog menni.
Végül: fiatal és tehetséges vagy! Tervezed, hogy egyszer magasabb osztályban kézilabdázz?
Először is köszönöm! Igen még fiatal vagyok, és úgy gondolom, ha még ettől is többet dolgozok annak meg lesz az eredménye! Már most is lenne lehetőségem elmenni a BMSE-től, konkrét ajánlatot is kaptam már, de még mekkorát! Úgy tervezem, hogy itthon leérettségizek, és ha azután is lesz lehetőségem lehetséges, hogy fájó szívvel, de elhagyom a csapatot. De ez még a jövő zenéje.
|