Mikor kezdtél el kézilabdázni?

2003-ban 15 évesen kezdtem el kézilabdázni Szeghalmon.

Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?

Általános iskolai testnevelő tanárom, Zsadányi Böbe invitált először edzésekre, akkor volt kialakulóban egy fiatal csapat Szeghalmon.
De nem volt idegen számomra ez a sportág, mert régebben Édesapám és Édesanyám is kézilabdázott.

Más sportot kipróbáltál? Miért ezt választottad?

Fociztam nyolc évig, aztán jött ez az új lehetőség, a kézilabda, kipróbáltam, megtetszett és ott is ragadtam.

Hogy kerültél ide?

Egykori csapattársam Pákozdi Gabi révén. Szeghalmon sokat beszélgettünk a kézilabdáról, én szerettem volna csapatot váltani és akkor jött fel ötletnek, hogy mi lenne, ha kipróbálnám magam a BMSE színeiben.

Milyen volt a beilleszkedés?

Minden kezdet nehéz. Nagyon sokat segítettek a csapattársaim, amiért nagy köszönet jár nekik, én pedig remélem tudtam élni a bizalmukkal és a lehetőséggel.

Hol játszottál előtte?

Szeghalmom kezdtem, utána egy évet játszottam Orosházán majd két évre Szarvasra igazoltam, és két szép évet töltöttem el Makón.

Milyen eredményeket értél el ezeken a helyeken?

Szeghalmon a Megyei Első osztályban, ifiben bajnokok lettünk.
Utána Orosházán NBI/B-ben az ifjúsági bajnokságban szintén bajnokcsapatban tudtam játszani.
Makón két év alatt kétszer tudtuk megnyerni az NBII dél-keleti csoportjában a bajnokságot.
A főiskolás éveim alatt kétszer sikerült a Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokságán ezüstérmet szereznem.

Milyennek találod a BMSE-t?

A BMSE-t nehéz szavakban önteni!
Nagyon jó érzés olyan csapatban játszani ahol mindenki csupa szív, csupa lélek, ahol a csapattársak egymásért küzdenek és mindent megtesznek egymásért a pályán belül és a pályán kívül is!

Saját játékod melyik elemét tartod a legjobbnak? Min szeretnél még fejleszteni?

Nagyon játékelemet nem tudnék kiemelni, talán azt tudnám kiemelni, ami a csapatra is jellemző, hogy a pályán próbálom én is a 150%-ot nyújtani és küzdeni a sikereinkért. A lövési százalékomon szeretnék fejleszteni, jobban koncentrálni a befejezésekre.

Aranyérmes vagy, nekünk a tavalyi bronz arannyal ért fel? Miben volt más, és miben volt hasonló a kettő neked?

Mindenképp hatalmas sikernek könyvelem el ezt a tavalyi bronzérmet! Minden év más és más. Természetesen nekem a tavalyi év is felért egy aranyéremmel! De ez ”csak egy érem” ha tudod. hogy az adott évben mindent megtettél te is és a csapatod is a sikerért, helyezéstől függetlenül az már egy aranyérem egy siker!

Mit láttál a tavalyi csapatban, ami sikeressé tett minket?

Amit már említettem, mindenképpen a csapategységet. Ebből tudtunk is építkezni,meg is lett a gyümölcse.

Mit gondolsz, mit érünk el idén?

Én nagyon optimista vagyok, szerintem megint dobogós helyen fogunk végezni.

Kivel vagy jóba a csapaton belül?

Nem tudnék kiemelni senkit, mindenkivel próbálom megtalálni a közös hangot és barátságot kialakítani.

Kit látsz a csapat húzóemberének?

Magát a csapatot! Szintén nem tudnék kiemelni senki, mert mindenki olyankor tud segíteni a csapaton, amikor kell.

Mi kell, hogy még sikeresebbek lehessünk?

Szerintem ez egy sikeres csapat! Az lenne a legnagyobb előrelépés, ha még évekig együtt tudnánk maradni. Itt szeretnék üzenni azoknak a csapattársaimnak, akik jövőre már a befejezést tervezgetik, hogy van még pár szép évük.

Mit üzensz a fiatal játékosoknak, hogy érhetnek el akkora sikereket, mint Te?

Impossible is Nothing! (Lehetetlen nem létezik!) Küzdjetek, harcoljatok lelkiismeretesen és meglesz a gyümölcse.

Mit jelent számodra a kézilabda? (Néhány mondatban összefoglalva)

Ez egy életforma, egy elhívatás, egy kikapcsolódás, ami megfertőzött és nem lehet tőle szabadulni. Mind ezek mellett az életre is felkészít.
„A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni.  A sport tehát mindenre megtanít”.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.