Sok-sok hiányzóval indultak neki juniorjaink a hosszú vasárnapi utazásra. Néhányan sérülés miatt nem tarthattak a csapattal, míg voltak, akik a másnapi magyar érettségi miatt nem vállalták be az éjfél körüli hazaérkezést. Tudtuk, hogy ilyen körülmények között bravúrra lesz szükségünk Kisvárdán. Ez sajnos nem sikerült.
   Az első perctől látszott, hogy nagyon nem a mi kezünkben van a meccs. Támadásinkba rendszerint hiba csúszott, védekezésünk sem volt minden helyzetben stabil. Az első félidő elején a hazaiak egyik játékosa letarolta menteni igyekvő kapusunkat, aki rövid időre nem is tudta folytatni a játékot. Végig jellemezte a meccset, hogy ilyen esetekét a KKC játékosok nem kaptak semmit, egy ejnye-bejnyén kívül. A félidő közepén Takács Szabi válla valószínűleg kiugrott a helyéről, így ő nem tudta folytatni a játékot, még jobban megcsappant a bevethetők száma. Ezektől függetlenül a vendéglátóink azt csinálták, amit nekik kellett. Kihasználták a hibákat és gólt, gólokat szereztek sorozatban belőlük. Az első félidő 14-7-es eredménnyel ért véget.
   A szünetben igyekezett edzőnk rendet tenni a fejekben, és azt kérte tőlünk, hogy próbáljuk megnyerni a második játékrészt. Ám hiába volt ez a kérés. Próbálkoztak a srácok, de igazán semmi nem jött össze. Továbbra sem volt erő a támadásokban, igaz jobb volt, mint az első félidőben. Tovább nehezítette a dolgunkat, hogy Rácz Máté sem tudta folytatni a játékot miután kapott egy rúgást a térdére. Ugyan így jártam jómagam (Zákány Kristóf) is, de én tudtam folytatni a meccset, de már nem száz százalékosan. A hazai csapat kezében volt végig a meccs fonala, amit egy pillanatra sem tudtuk kivenni a kezükből. A mérkőzés vége 28-17 lett.
   Kucskár Imi saját elmondása szerint többet várt volna így is a csapattól. Hiába a sok hiányzó több gólt kellett volna szereznünk. Ennek ellenére ígérhetem, hogy szombaton mi is mindent megteszünk, hogy igazi ünneppé tehessük a felnőtt ünnepi hétvégéjét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.