Tudom, hogy az előző interjúalanyom nem "neki passzolta az interjút", de egy korábbi kérdezett Varga Gabi megkért, hogy Balázs legyen a következő. Úgy gondoltam, hogy a játéka, az ifinél betöltött szerepe miatt is megérdemli, hogy ő legyen a következő. Mivel őt az juniorokról is sokat kérdeztem, így ez egy kicsit hosszabb lett, mint az eddigiek. Hát íme!

Mikor, és miért kezdtél el kézilabdázni?

Kilenc éves koromban kezdtem el kézilabdázni, édesapám hatására. Régebben kézilabdázott, és ő vitt le az első edzésemre Kovács Zoltánhoz. Akkoriban mindenki idősebb volt nálam két-három évvel, ezért elég nehéz volt a beilleszkedés. Néhány év után azonban ez megváltozott, és teljesen a csapat tagja lettem.

Próbálkoztál más sportággal a kézilabda előtt, vagy ez volt az első, amit kipróbáltál?

Eleinte párhuzamosan fociztam és kézilabdáztam. Fociban vagy kapus, vagy hátvéd poszton játszottam, de már akkor is a kézilabda volt az igazi szerelmem.

Van e esetleg példaképed a csapatból, és a profik közül?

Mikor elkezdtem, édesapám volt a példaképem. Amikor már a felnőttekkel edzettem, és láttam őket a pályán, nagyon tetszett, és példaértékű volt Varga Gábor, és Nagy László játéka. Laci játéka azért is tetszett külön, mert ő irányító volt, mint én, nagyon kreatívan játszott. Örülök, hogy egy csapatban játszhattam vele.
A profik közül az örök kedvenc Császár Gábor, szinte az első pillanattól fogva. Azért szeretem, mert az alacsonyabb játékosok közé tartozik, de nagyon jól lát a pályán, jók a lábcselei. Amíg játszik, mindig is ő lesz a kedvencem.

Eddigi pályafutásod során melyik meccsre, meccsekre emlékszel vissza legszívesebben?

Szerencsére nagyon sok emlékezetes meccs van. Talán az előző két szezonból a Kisvárda elleni hazai meccsek azok. Először amikor itthon nagy különbségről fordítani tudtunk, aztán amikor tizenöt góllal megvertük az akkori listavezetőt. Mindkettő óriási élmény volt. De a veretlen ifi bajnoki cím is nagyon szép emlék marad számomra.

Rátérve a mostani időszakra, miben látod a csapat sikerének titkát?

Ami ezt legjobban leírja az a nagybetűs csapat szó. Ennek köszönhető a sikerünk. Ha valakinek nem megy annyira a játék, akkor a társak kisegítik, húzzák a csapatot. Mindig van két-három vezéregyéniségünk a pályán, akik vezeti tudják a nehezebb percekben a csapatot. Valamint az hogy egymásért akár tűzbe mennénk. Sérülten, az utolsó erőtartalékainkat is bevetve hajtunk a társakért.

Irányítóként mennyire egyszerű ezt a csapatot vezetni pályán és azon kívül?

Pályán kívül annyira nem kell vezetni, hisz felnőtt emberekről van szó. Tudják, hogy mikor és mit szabad tenni. Pályán kívül inkább a juniorokat segítem. A pályán néha nagyon nehéz irányítani a csapatot. Sokszor alig halljuk egymást a csodálatos közönségünk hangorkánjától, de így játszani fantasztikus. Ha ebből adódik a nehézség, akkor szívesen megoldjuk ezt.

Elővetítetted egyik kérdésemet, ami a szurkolókkal kapcsolatos. Milyen érzés az mikor hazai pályán három-négyszáz ember teljes őrületben buzdít titeket, valamint idegenben is egyre többször felülmúlják a hazai tábort is?

Ez szavakkal szinte leírhatatlan. Egyszerűen eszméletlen. Aki még nem sportolt életében már csak ezért is kezdje el, mert ez olyan plusz erő, ami sokszor a libabőrt is előhozza az emberen. Szeretném megköszönni a szurkolóinknak, hogy ilyen sokan kilátogatnak itthon, és még idegenbe is. Nagyon nagy segítség -mikor hullámvölgybe van a csapat- az hogy átlendítenek minket ezen. Szinte belehergelnek minket a sikerekbe.

Nyáron Te lettél a junior csapat másodedzője. Milyen plusz dolgokkal jár ez neked?

Csak részben jár plusz feladattal, hiszen már ezelőtt is besegítettem Kucsinak az edzések lebonyolításába, ha nem ért rá, így ez már nem plusz. Azóta azonban a mérkőzéseken is segítek neki, valamint a saját előrelépésemért videókat nézegetek edzésekről, szakkönyveket olvasok. Ezek a plusz dolgok.
Sajnos azonban néha negatívumokkal is jár. Nagyon nagy ambíciókkal vágtam bele ebbe a munkába, de elkeserített a nyári edzéslátogatottság, valamint néha a hozzáállás. Hiányzik az az egység, ami a felnőtteknél megvan. Nem csak a pályán, azon kívül is fel kell vállalni a dolgokat, azért mert egy csapat vagyunk.

A hátralévő fordulókban milyen mérkőzésekre számítasz?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, és nem csak a kérdés nehéz. Játszunk az első két helyen tanyázó csapatokkal, valamint még Demecserre látogatunk el. Izgalmas mérkőzések lesznek, és mindent megteszünk a sikerekért.

Reális esélyt látsz a harmadik hely megszerzésére?

Természetesen igen, de ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk és tennünk. Elméletben már nagyon jól levezetjük, hogy hogyan lehetünk érmesek, de ez nem ilyen egyszerű. Nem a számoláson múlik.

Az ifistáktól mit vársz a hátralévő meccseken?

Azt kértem tőlük, amit Bőcsön is láthatott a nagyérdemű. Az utolsó pillanatig harcolni az eredményért, és soha nem feladni. Ennyi a kérésem tőlük, mert esélyesebb csapatok ellen játszanak, de ha ezt úgy teljesítik, ahogy most akkor én elégedett leszek. A bőcsi meccset itt is szeretném megköszönni nekik, hogy minden viszontagság ellenére azt csinálták, amit kértem, és játszottak egy jó meccset.

A felnőtt csapat játékelemei közül melyiket tartod a legerősebb pontnak?

Az utóbbi időben a védekezésünk nagyon felerősödött. Minden elem nagyon fontos, hisz csak ezek összességével lehet mérkőzéseket nyerni, de a védekezést emelném ki. Ez most a legnagyobb erősségünk.

A saját tulajdonságaid közül mit emelnél ki?

Elsősorban a szívemet. Amíg lábra tudok állni addig játszom, és próbálom segíteni a csapatot. Mivel nem vagyok magas irányító, így a fürgeségem, és a mozgékonyságom a legnagyobb fegyverem. Valamint, hogy egyre jobban meg tudom azt érezni, mikor kell a csapatnak szaladni, vagy mikor kell higgadtan sokáig támadni.

Mit üzennél a fiataloknak, hogyan lehetnek egy ilyen nagyszerű csapat húzóemberei, ahogy Te is az lettél?

A legfontosabb az alázat. Nem a saját érdeked az első egy csapatban. Nem attól leszel a legjobb, mert Te lövöd a legtöbb gólt, és nem is attól, ha Téged éltet a közönség. Amíg ez egy csapatsport lesz, addig a társad alá kell helyezned magad. Mindig oda kell figyelni a társakra. És ez nem csak a pályán igaz, de azon kívül is. Amikor mi aranyérmesek lettünk, az volt a sikerünk titka, hogy nem volt kifogás mindig edzettünk, mindig hajtottunk. Emiatt jutottam el én is oda ahol tartok.
Ezek mellett mindig a tanulás legyen az első, de szerintem belefér emellé a heti három edzés is. Nézzétek meg Varga Gabit. Szakadt combizommal a csapattársai alá helyezi magát, és nem ismer így se lehetetlent. Efelé tendáljon mindenki, így álljon hozzá mindenki!

Végül: Kinek passzolnád az interjút? Ki legyen a következő beszélgetőpartnerem?

Én Papp Bandit választanám. Szerintem a teljesítménye alapján megérdemli, hogy ő legyen a következő.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.