Mikor kezdtél el kézilabdázni?

Harmadik osztályos általános iskolás voltam, amikor Kovács Zoltán megkérdezte, hogy nem szeretnék-e elkezdeni játszani. Magas növésem volt a megkeresés oka, amire én szívesen igent mondtam. Kiss Béla volt az első edzőm.

Hogyan kerültél be a kapuba?

Mezőnyjátékosként kezdtem, de két-három hét után felmerült az edzőm fejében, hogy nem állok e be kapusnak. Rögtön igent mondtam, mert mindig is olyan volt a mentalitásom, hogy csapatban szerettem lenni, de mégis egyénként. Itt erre megvan a lehetőségem, így ez a poszt teljesen megfelel nekem.

A dél-keleti ifjúsági bajnokság legjobb kapusának tartottak Téged itt Újfaluban, minek volt ez a remeklés köszönhető?

Először is ez számomra nagyon megtisztelő, hiszen sok jó kapus volt még abban a mezőnyben is. Nagyon sokat tettem azért, hogy eljussak ide ahol tartok, valamint már az elejétől fogva külön foglalkoztak velem. Bencze Zoltán segített a felkészülésben, többször felnőtt edzéseken, sőt még a lányok edzésén is ott kellett lennem, és különféle gyakorlatokat végeztem.

Nagyon gyorsan lépkedtél a ranglétrán felfelé, hamar ifi játékos lettél, majd ismét hamar jött az ugrás, és bekerültél a felnőtt keretébe. Mesélj nekünk erről egy pár szót!

Főleg az ifi csapatba kerültem be hamar. Korosztályomból én jutottam fel először, egy nagyon erős, biztos csapatba, ahol olyan nagyszerű kapusokkal védhettem együtt, mint Méhes Zoli (Zümi), és Bene Tomika. Nagyon nagy hatást gyakoroltak rám mindketten.

Rövid időre elkerültél Budapestre kézilabdázni. Milyen élményeket szereztél itt?

Nem terveztem előre, hogy oda megyek. Ez a középiskolai felvételi idején volt, amikor az volt a célom, hogy Berettyóújfaluban tanuljak tovább, ám ekkor Domokos Alex szólt, hogy kapust keresnek a Központi Sport Iskola (Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium) csapatába.
Az egyik legnagyobb élményeim közé tartozik, hogy a mai Pick Szeged játékosának (Balogh Zsoltnak) csapattársa lehettem, valamint hogy az akkori serdülő és ifjúsági válogatottakkal fémjelzett csapatok ellen védhettem. Egy nagyon jó szakember, Szabó Lászlóné Jutka néni kezei alatt dolgozhattam, fejlődhettem ekkor.

A Te ifista pályafutásod alatt két nagyobb korszakot lehet megkülönböztetni. Az egyik mikor fiatalként aranyérmet nyertetek az ifi csapattal, a második, mikor már az ifjúsági csapatban tapasztalt játékosként bronzérmet szereztetek. Miket tudsz ezekről az időszakokról mondani?

Az első időszakban én voltam a „kicsi”, így óriási élmény volt a nagyobbakkal együtt edzeni, és pályára lépni. Hiába voltak mellettem az idősebbek ugyan úgy a csapat tagja voltam, így óriási élmény volt az aranyérem.
A második korszakban teljesen átalakult a keret, és itt már én számítottam a „nagynak”. Ekkor egy nagyszerű, igazi nagybetűs csapatunk volt, akik szinte együtt éltek a pályán, és sokszor azon kívül is. Ebben nagy szerepe volt akkori edzőinknek, valamint a csapat hozzáállásának. Ekkor egy bronzérmet szereztünk, ami nem olyan szépen csillogó, de nekem ugyan annyit ért.

A jelenlegi időszakban is nagyszerű a csapat, és ez a teljesítményen is meglátszik, nagyon jó helyen álltok a tabellán. Hogyan láttad az eddigi szezont?

A teljesítményünk alapján megérdemeljük azt, hogy holtversenyben a harmadik helyezett csapattal a negyedikek legyünk. Ez óriási teljesítmény, hogy amatőrként munka és iskola mellett csinálva idáig eljutottunk ebben a már lassan fél profi bajnokságban. Ennek tükrében főleg nagyszerű a teljesítmény.

Ki az, aki a legnagyobb hatással van rád a jelenlegi társaid közül?

Az egyik Bak Tibor (Igor). Ő már az ifi csapatban felkarolt, és támogatott engem mindenben. A másik pedig Tóth Józsi. Nagyon sokat segít abban, hogy fejlődni tudjak. Mögötte nem szégyen másodikként védeni.

Nyírbátor ellen remekeltél, hiába volt a nagy hátrány, nem hagytad, hogy összeessünk. Sok védésed után már az ellenfél szurkolói is megtapsoltak. Milyen érzés volt így pályán lenni?

Én soha nem adom fel! Hiába volt 11 közte, mégis az volt a célom, hogy megfordítsuk, vagy legalább közelebb kerüljünk az ellenfélhez. Ezek után, mikor védéseket bemutatva azt láttam, hogy még az ellendrukkerek is engem tapsolnak, az fantasztikus érzés volt, úgy éreztem, hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez. Nekem, akit nagyon tüzel a közönség (közönség centrikusnak tartom magam) fontos, hogy mennyien bíztatnak. Nagyszerű közönségünktől a kellő bizalmat mindig megkapom, de ha még másoktól is, az nagyon különleges.

Mit vársz a szezon hátralévő részétől? Véleményed szerint meg lesz a bronz?

Most látom rá eddig a legnagyobb esélyt. Nagyon egyben van a csapat! Bizonyítottuk már sok meccsen, hogy igenis megérdemeljük azt az érmet. Nem lesz egyszerű, mert nagyon szoros a bajnokság, de mindent megteszünk azért, hogy sikerüljön.

Milyen mérkőzésre számítasz hétvégén a Mátészalkai MTK ellen?

Mindenképp parázs mérkőzésre számítok, hiszen a szalkaiak sose bántak velünk kesztyűs kézzel. Ennek ellenére jobb csapatnak tartom a BMSE-t, így győzelmet várok szombaton.

Mit üzennél a fiatalabb játékosainknak, főleg a fiatalabb kapusainknak?

Azt mondanám, hogy dolgozzanak igazán keményen, mert csak akkor érhetnek el olyan eredményt, mint a jelenlegi csapat. Ez az érzés, ami most bennünk van ez felülmúlhatatlan, így mindenkinek hasonlókat kívánok!
Kapusainknak azt üzenem, hogy továbbra is ilyen kitartóan csinálják, hogy később se legyen gondja a BMSE csapatának a kapus poszttal!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.