Mikor kezdtél el kézilabdázni?

Ha jól emlékszem kb. 1990 körül 10-11 éves koromban kezdtem el kézilabdázni, az 5-ös iskolában.

Miért pont ezt a sportágat választottad?

Ez érdekes, mert én először fociztam a BUSE-ben. Annyira jól ment az edzőm szerint, hogy le akartak igazolni. Vittem fényképet, leadtam az adataimat úgy, ahogy kell, de sajnos az akkori vezetőség ezt elhagyta. Megkértek, hogy vigyek újra fényképet az adataimmal együtt. Másnap testnevelés órán Kovács Zoltán tanár úr megkérdezte az osztályt, hogy nem akar-e valaki kézilabdázni és már aznap mentünk is edzésre. Tetszett ez a sportág, meg annyira jól éreztem magam edzésen, hogy az óta is viszem a fényképemet az adataimmal a BUSE-ra. Viccet félre téve így közel 23 év után azt hiszem jól döntöttem.

Hosszú pályafutásod volt, melyik volt a legemlékezetesebb meccs vagy szezon ez alatt?

Egyik legemlékezetesebb meccs számomra egy BMSE - Újkígyós NB II-es mérkőzés, ahol 20 gólt sikerült dobnom, bár kis szépséghibája azért van a meccsnek, mert 39-41-re kikaptunk. Ide sorolhatnám a két legutóbbi Kisvárdai meccset is, ahol két éve 7 vagy 8 gólos hátrányból tudtunk nyerni, tavaly pedig emlékeim szerint a BMSE eddigi legnagyobb arányú győzelmét arattuk bajnoki meccsen 15 góllal. Szezonként mindenféleképpen a tavalyi az ami emlékezetes marad számomra, de remélem jövőre az ideire is ezt mondhatom.

Ki volt a legnagyobb hatással rád?

Koromnál fogva nagyon sok mindenkivel játszottam együtt, illetve elég sok edző keze alatt fejlődhettem. Ha csapatot kellene megnevezni, akkor az a felnőtt csapat volt rám nagyhatással, amibe 15-16 évesen bekerültem. Ez egy nagyon jó közösség volt és nagyjából mindent együtt csináltak, csináltunk. Itt meg tudnám említeni Nagy Lacit, Nagy Janit, Nagy Lalit, Ulics Pistit, Réfi Lacit, Kócsi Lalit, és az egész csapatot. Edzőként talán Domján János tanár urat említeném meg, de hála istennek mindig olyan edzőim voltak, akiktől sokat lehetett tanulni. Játékosként számomra a favorit viszont Kócsi Lali, Ő emberileg, barátként és játékosként is egy nagyszerű ember, nagyon sajnálom, hogy tavaly abbahagyta.

Az elmúlt 2 szezon szenzációsra sikerült, szerinted mivel jobb ez a csapat, mint a 3-4 évvel ezelőtti?

Mindenféleképpen az, hogy összeszokottabb és hogy a kezdőcsapat mellett van még egy hasonló erősségű „második” sorunk is. Ha valakinek gyengébben megy, akkor mindig van, aki kisegíti a csapatot és eldönt egy-egy meccset. Illetve a hatalmas szurkoló táborunk, ami két év alatt szinte megduplázta saját magát és már néhány idegenbeli meccsen is többen vannak, mint az ellenfél szurkolótábora.

Mi a véleményed a jelenlegi játékoskeretről?

Az, hogy bivalyerős! Ugyanazt tudom elmondani, mint az előző kérdésedre, hogy sok jó és tehetséges játékosunk van. Sok csapatnak van egy kezdő sora és néhány cseréje, nekünk van két kezdőcsapatunk, három nagyon jó kapussal!

Kit tartasz a fiatalok között a legjobb játékosnak?

Számomra soha nem az a legjobb játékos, aki a legtöbb gólt dobja, mert ez csapatjáték. Van, aki támadni tud, de védekezni nem és ez fordítva is igaz. Egy csapat együtt lehet eredményes. Viszont számomra tisztelendő Zákány Kristóf  és Csuha Pali hozzá állása a sporthoz, az akaratra, odaadásra és az alázatra gondolok. Sajnos meglátásom szerint ez több fiatalból hiányzik, pedig ezek nélkül nem ér semmit, amit csinálnak.

Mit vársz a tavaszi szezontól?

Csak jót és előrébb lépést a tavalyhoz képest, de babonából nem mondok konkrétumokat. Viszont az biztos, hogy nagyon nehéz lesz.

Kik a legjobb ellenfeleitek és miért?

Minden ellenfelünk nagyon erős főleg hazai pályán, de ez rólunk is igaz. Nagyon sok jelentősége lesz annak, hogy kit tud pontokat hozni idegenből. Jelenleg 5-6 csapat van versenyben a 3. helyért, majd a végén meglátjuk.

Ki a legjobb barátod a csapatból?

A csapatból mindenkit barátomnak tekintek és remélem ez visszafele is igaz. Az idősebb játékosokkal nyilván többet beszélek. Együtt igazgatjuk a csapat életét, ezért Balibán Pétert és Tóth Józsefet említeném meg, velük szinte napi kapcsolatban vagyok. A kézilabdát is körülbelül egy időben kezdtük, illetve az ifi csapatban is együtt játszottunk. Sőt Balibán Petivel tagjai voltunk az első NB II-es érmet szerző ifi csapatnak is.

Minél későbbi visszavonulásod után szeretnél-e ebben sportban maradni?

Volt egy próbálkozásom már játékvezetői szinten, de hamar rájöttem, hogy ez nem az én világom, pedig a játékvezetői vizsgát is letettem. Viszont ha lehetőségem lenne, szívesen foglalkoznék gyerekekkel.

A csapta emblematikus figurája vagy! Mit üzennél a fiataloknak, hogyan válhatnak ilyen játékossá?

Először is köszönöm, de igazából nem is tudom. A pályafutásom alatt semmilyen különleges dolgot nem csináltam. Minden edzésen, amin tudtam ott voltam, sőt ifista koromban 5 órától ifi edzés volt, majd maradtam a ½ 7-es felnőtt edzésen is. A pályán mindig addig küzdöttem és még most is, amíg ki nem fulladok, számomra soha sincs elvesztett meccs. Talán annyit tudok mondani, hogy eddzenek, amennyit csak tudnak, és soha ne adjak fel!

(Egy üzenet Ilának: Nem értek egyet azzal, hogy nem csináltál semmi különleges dolgot. Nagyon sokat tettél le az asztalra. Vezetted a csapatot a pályán ha erre volt szükség, harcoltál a BMSE-ért ha az kellett, sok sok fiatalnak példát mutatva ezzel. Személy szerint én mindig is felnéztem, és felnézek Rád a mai napig! Köszönöm, hogy ez az interjú megszülethetett!)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.